Harmadik álom/ébren*

Harmadik álom/ébren*

Messziről hallani lehetett a templomból kiszűrődő istentiszteletet. Halkan leült az utolsó padba, majd onnan figyelte az eseményeket.

Gyermek korában gyakran járt misére, így nem érezte annyira kellemetlenül magát. Türelmetlenül várta a szertartás végét, addig is elmélyülten tanulmányozta a falakon lévő festményeket és szobrokat. A templomon körbe Jézus kereszt útja volt látható, mind a 14 állomás tökéletesen látható volt. Itt-ott megkopott a több évtizedes festék, de még így is gyönyörű volt. Az oltár előtt pedig az angyalok és a bukottak harca volt felfestve.

Párperc elteltével a mise véget ért, és a hívek egyesével elhagyták a templomot. 

Emily azonnal a sekrestyébe sietett, ahol a papot találta aki éppen az egyik hívővel beszélgetett.

- Atyám. - Szólította meg bátortalanul a lány, majd közelebb merészkedett a csuhás alakhoz.

- Miben lehetek a szolgálatodra gyermekem? - A pap gyengéden nézett az előtte álló zavart lányra. Haja itt ott felvette az úsz árnyalatot, arcán apró ráncok jelentek meg, barna szemi szeretetet és megértést sugárzott. Egész lényéből áradt a szeretet.

- Érdeklődni szeretnék atyám. Mit tud az angyalokról és a nephilimekről? - Emily félve pillantott fel az előtte álló fekete ruhás alakra, kinek tekintete meglepődött volt.

- Foglalj helyet, hosszú lesz, elég sok mindent tudok neked mesélni - Mosolyogva kihúzott egy széket a lánynak, majd ülve folytatta mondókáját.

- Az angyalok például a szeráfok, a kerubok. Mind isten szolgái, kiket az Úr azért teremtett, hogy az embereket szolgálják. Az őrangyalok például mindig velünk vannak és vigyáznak ránk. De ez így elég tág fogalom, mit is szeretnél pontosan tudni?

- A bukottaknak születhetett gyermeke egy angyaltól? - A pap halkan elnevette magát, és mosolyogva nézte a zavart lányt.

- Nem, ez lehetetlenség. Persze a nephilimek az angyalok és emberek szülöttei, de hogy egy angyal és egy bukott gyermeket nemzene ez ne haragudj kedvesem de nevetséges. - Láthatóan jót szórakozott a lány ostoba kérdésen, ami lehet, hogy nem is volt, oly ostoba mint amilyennek hangzott?!

- Értem, atyám. És a bukottak, kapcsolatba tudnak lépni az emberekkel, mondjuk az álmukon keresztül? - A pap egyre furcsábban méregette Emilyt, feltehetőleg megkérdőjelezte magában, hogy vajon épp elméjű-e az előtte ülő teremtmény, de magára erőltetett egy mosolyt és válaszolt.

- Természetesen, nem, hacsak a személy, nem végzett spirituális cselekményeket, mint például szellemidézés, vagy az ehhez hasonló butaságok. Gyermekem, mik ezek a fura kérdések? - Az atya elképedve nézte az előtte ülőt, aki feltűnően kerülte a tekintetét.

- Puszta kíváncsiság atyám. - Mosolygott édesen, majd visszatette a széket, és köszönés nélkül távozott.

Útja egyenesen a könyvtárba vezetett.

Elmélyülten nézegette a poros könyveket, de egyik sem nyújtott segítséget problémájára. Csupa hasznavehetetlen információkat sajátított el, de egyik sem elégítette ki tudás vágyat. Fáradtan masszírozta meg orrnyergét, majd haza felé vette az irányt.

Megkönnyebbülve nyújtózkodott fél órával később egy kád forró fürdőben. Idegei pattanásig feszültek, úgy érezte, kezd megtébolyulni.

Óvatosan kiszállt a nyugtató habfürdőből, s maga köré tekerte egy puha törölközőt.  Hosszan nézte a tükörből visszanéző méz szőke hajú lányt. Kedvesen mosolygott tükörképére, de mikor az nem viszonozta a mosolyt, rettegés fogta el. Jobb karját magasba emelte, tükörképe azonban mozdulatlan maradt. Lassan közelebb sétált a tükörhöz, s lágyan megérintette. Ujjai enyhe ellenállásba ütköztek, majd áttört a nyálkás anyagon. Undorodva nézte, ahogy karján végig folyik a szürke, nyálkás folyadék. Hirtelen egy kar nyúlt ki a tükör túl oldaláról, s Emily-t hívogatta.

-       Gyere. – Suttogta lágyan, a hang. Emily, rettegve szaladt a hálószobába, hamar magára kapkodta a ruháit, s kiszaladt az éjszakába.